Imádom az Életet, boldog ember vagyok. Fiatal, sikeres, szerencsés. Megvan mindenem, szerető családom, jó barátom, sikeres vállalkozásom, lakásom, autóm, motorom. Sokat utazom, imádom a természetet, horgászgatok, terepmotorozok. Szeretek önfeledten szórakozni, ismerkedni. Van két kutyám, akik már ébredés után megmosolyogtatnak, amikor reggel a felkelő nap első sugarainál a hatalmas teraszon elfogyasztom a reggeli kávémat távol a város zajától. Imádom hallgatni a madarakat, amikor a csodálatos színekben pompázó kert fáin már hajnalban rázendítenek. Királyfinak érzem magam, aki mindent megtehet.
Valami mégis hiányzik. Valami, vagy inkább VALAKI?!
Az utóbbi időben megelégeltem a sekélyes párkapcsolatokat, az egyéjszakás kalandokat, a különösebb erőfeszítést nem igénylő hódításokat. Évek óta tetszik egy lány, végre magamtól is léptem volna, de úgy tűnik a cselekvés most elodázhatatlan.
Érdekes dolgot produkált a sors, egyelőre magam sem hiszem el. Életem különböző szálon futó cselekményei találkoztak és léptek interakcióba egymással. Bár én alakítottam így, bevallom, nem teljesen szándékosan.
Hétfőn, amikor ráutaló magatartással megköttetett az üzlet, amelynek részét képezi egy gondtalan hét a piramisok lábánál, azonnal sürgetővé vált megtalálni az ideális útitársat. Hogy miért? Nincsen párom ugyanis. Páratlanul pedig nem szokás egy egzotikus országba utazni. Azonnal tudtam kivel mennék legszívesebben, éreztem, hogy tovább nem kényelmeskedhetek, a tettek mezejére kell lépnem.
Eljött hát a pillanat, amelynek már olyan régen meg kellett volna történnie. Tárcsáztam az Ő telefonszámát. Az eredmény bizakodásra adott okot: Pénteken találkozunk!
Csütörtökön azonban Dodó kishúga feltekerte a bandázst törékeny kezecskéire, és beleugrott a hatalmas bokszkesztyűkbe, Dodó pedig - akit eddig bizalommal avattam be az eseményekbe - a tőle megszokott jelentőségteljes arckifejezéssel becsöngette az első menetet. Hamar rájöttem, az ellenfél én vagyok. A tét pedig úgy tűnik a nyaralásom.
Gyorsan megszülettek a játék szabályai, melynek Dodó a „Hogyan tegyek szert komoly párkapcsolatra egy hónap alatt!” címet adta.
Külön az én szórakoztatásomra kötötték diplomához a sikert, a szülőknek történő bemutatást, valamint a fogkefe becsempészését. Huginak lesz necces a közös iwiw-es fotó, és a Mamikának történő bemutatás:)))
Egy cseppet sem bánom az egészet, úgy érzem a küzdelem minden percét élvezni fogom. Talán vártam is már a kihívást…
